Hajó Magazin
150 lap - egy piciny történelem

Emlék: 1993. Megjelent a Hajó Magazin. A címlapra - kissé nagyképuen - odaírtuk: 1. szám. Hittük is meg nem is, de reméltük, hogy lesz folytatás. Ehhez nem kellett más csak annyi, hogy az olvasók kedvezően fogadják a lapot. Volt olyan is, aki biztatott. Egy, na jó, két-három ember akadt, aki hitt a dologban. Ma már mindez - a kezdet - vitathatatlanul történelem.
Természetesen nem gondolnánk, hogy mi magunk történelmet csinálunk. Feladatunk, hogy tudósítsunk az eseményekről. Százötven lapszám után talán elmondhatjuk: sikerült.

"A történelmet magunk csináljuk. Ezért a történelemre nem lehet megharagudni."

Kosáry Domokos

Jókora meglepetést okozott, amikor annak idején megjelent az első Hajó Magazin. Akkoriban éppen nem volt hajós újság a piacon, talán piac sem volt még igazán. A vitorlázásnak nem volt sem valamire való presztízse, sem sajtója. A versenyek - kis túlzással - titokban zajlottak, a beavatottakon kívül senki sem ismerte a sportágat, a versenyzőket. Akkoriban - hála a korábbi évtizedek beidegződésének - a vitorlázás még úri passziónak számított.
Mindez mára megváltozott. Egy-egy nagyobb verseny, természetesen elsősorban a Kékszalag iránt nagy az érdeklődés. Tudósítanak a napi- és hetilapok, magazinok, folyóiratok, televíziók és természetesen a szaksajtó. Ma már ezekből is van szépszámmal.
Az utóbbiak nekünk konkurenciát jelentenek, az olvasónak pedig választékot nyújtanak. És ez így van rendjén.
Egy olyan lapnak, mint a miénk legfontosabb feladata a tudósítás. A vélemény kevésbé fontos, nem mi, hanem az olvasók minősítenek. Minket is. Teszik ezt azzal, hogy olvassák a lapot, kritikával illetik, de dicsérik is. Fontosak a visszajelzések, nagyban segítik a munkánkat.
A Hajó Magazin számunkra talán legfontosabb írásai a történelmünkről szólnak. A múlt megismerése elengedhetetlen a mában való tájékozódásunkhoz. Nagy elődeink voltak, példájukból ma is okulhatunk. A történelem teszi teljessé az életünket, rávilágít arra, mi történik körülöttünk a világban. Nem ok és nem előzmény nélkül éljük az életünket, dolgozunk vagy sportolunk.
A közös múlt és a közös emlékek alakítják nem csak szukebb pátriánkat, de társadalmunkat is. Ma, amikor a magyar társadalom enyhén fogalmazva is igen csak megosztott, jó látni és tudni, hogy létezik egy közös platform, ahol hasonlóan gondolkodhatunk. Itt nincs jobb- és baloldal, csak jobb- és balcsapás. Jó esetben nem tudjuk a másikról - aki akár a mi hajónkban ül -, hogy melyik pártra szavaz, és milyen származású vagy vallású. Mindenkire süt a nap és mindenkinek fúj a szél. Ez a fontos. Ideológiai alapon nem lehet előbbre jutni egy vitorlásversenyen. Szerencsére.
Kortársaink azért arról sem mondanak le, hogy történelmet csináljanak. Elég példának állítani a Balatoni Yacht Clubot. A nagy elődök nyomán építik a jövőt, ami rövidesen történelemmé válik. A példákat szerencsére egyre hosszabban sorolhatnám: Tihanyi Yacht Egylet, Spartacus, Kenese Marina-Port, Fuzfő Marina. Történelem a Detre-testvérek olimpiai bronzérme, a Majthényi-Domokos páros öt világbajnoki aranya, Gyeneséék Európa-bajnoki címe vagy a Litkey-csapat hét Kékszalag-győzelme is. Ha a közelmúltról beszélünk, ki vitathatná Fa Nándor eredményeinek jelentőségét vagy Wossala György munkásságát. A sort folytathatnám, szerencsére sokan járultak hozzá, hogy a vitorlázás ma hazánkban is ismert és egyre népszerubb sport legyen.
A múltnál csak a jövő fontosabb mindannyiunk számára. Az a jövő, amely reményeink szerint derusebb, igazságosabb, toleránsabb és kiszámíthatóbb lesz a jelennél.
Olyan jövőt képzelünk el, ahol nem számít egyéb, mint a teljesítmény, a tehetségnek könnyebb lesz érvényesülni, ahol gondoskodunk a rászorulókról, óvjuk értékeinket. És mindenkinek megadatik maradandót alkotni.
Ha úgy tetszik: történelmet csinálni!